Schiffer András négy évvel ezelőtti felbukkanása óta a magyar politikai élet egyik legellentmondásosabb alakja. Vastagon benne van abban, hogy az LMP egy szimpatikus - már akinek - kis ellenzéki zöldpártból egy utálatos, nagyképű akarnok-erő lett, akik a saját önfejűségük miatt holnap talán örökre eltűnhetnek a mocsárban. Hogy jutott ide az LMP, és mi a dolga Schiffernek bukás esetén?
2010 áprilisának elején az utolsó pillanatig kétséges volt, bejut-e az LMP a parlamentbe, mert a mainál sokkal kevésbé voltak megbízhatók a közvélemény-kutatások - emlékezhetünk, a Fidesz kétharmada sem volt egészen biztos két héttel később. Az LMP viszont retorikájával, őszinte politikusaival és remek, nem az arcunkba mászó hirdetéseivel egy erős öt százalékkal becsúszott az új Országgyűlésbe, hogy remélhetőleg odamondják ennek a már megválasztásukkor nagypofájú bagázsnak, mennyire hülyék és önfejűek. Az pedig még az elvakult fideszeseknek is rendkívül szimpatikus volt, hogy a hőzöngő MSZP-seket is úgy oltották le néha, hogy öröm volt hallgatni, elvégre aki nyilvánvalóan segédkezett az ország nyolc év alatti tönkretételében, az lesz szíves kussolni.
Két évvel ezelőtt kezdett nyilvánvaló lenni, hogy az urambátyám mutyikormányt a lehető legsürgősebben meg kell buktatni, de mivel a baloldali ellenzék tutyimutyiskodása még ekkor is fájdalmasan érintett minden választópolgárt, akitől a narancsos banda elvette a megélhetését, felötlött az egyesülés gondolata, amit nagy nehezen sikerült is összehozni. Ekkoriban megalakult a Párbeszéd Magyarországért, ez azonban az LMP-ben pártszakadáshoz vezetett, mert a PM-et Jávor Benedek hívta életre. Mandátumukat megtartották, Schiffer pedig egyértelművé tette: az LMP megmarad, és semmi szín alatt nem hajlandóak Gyurcsány Ferencékkel vagy az MSZP-vel egy platformban szerepelni - pedig ekkor még Gyurcsány is kivert kutyának számított a baloldali összefogásban, Bajnai viszont az Együtt-tel visszatért a politikába, és gyakorlatilag napok alatt összeolvadtak a PM-mel.
Schiffer mellett maradtak az LMP-ben Széll Bernadett és Vágó Gábor, a nem túl nagy pártban ők számítottak húzóembereknek Schiffer mellett. Vágó Gáborral azonban olyan aljas módon tolt ki a pártelnök, hogy ilyen belharcot utoljára Deutsch Tamásnál láttunk a kétezres évek elején: bejelentette, hogy Vágó hiába mondjuk Kálmán Olga egyik kedvence, nem indítja a II. kerületben idén tavasszal. Ezzel óriási szavazóbázist veszített, Vágó ugyanis azzal, hogy segítette például az ex-NAV-os Horváth Andrást a százmilliárdos adócsalások nyilvánosságra hozásában, a pártban Schiffer egyik potenciális ellenfelévé vált a pártelnöki szék kérdésében. Többen ezzel biztosítottnak látták azt is, hogy a Schiffernél politikailag és emberileg is jóval kompetensebb Vágó indulhat harcba a miniszterelnöki székért. Hogy Schiffer ezért számolt-e le így Vágóval, talán soha nem fog kiderülni.
Holnap este sok minden eldől az LMP háza táján is. A metódus tulajdonképpen nagyon egyszerű: ha a szép reményekkel elindult LMP kiesik a parlamentből, abba Schiffer Andrásnak bele kell buknia, ahogy belebukott Dávid Ibolya az MDF kudarcába négy évvel ezelőtt. Ha az LMP komolyan akar még jelen lenni, nem elég a paksi szerződés ellen jogosan ágálni: tiszta párt nélkül nem lehetnek még a pici magyar Országgyűlésben sem jelen. Őszintén reméljük, hogy az egyetlen valóban az emberekhez szóló párt nem ér ilyen dicstelen módon véget.
