Tizenkét halottja van a ma délben történt párizsi terrorakciónak. Tíz újságíró és két rendőr, akik rosszkor voltak rossz helyen. Ők a legújabb áldozatai annak a háborúnak, mely 2001 szeptemberében indult, de a Nyugat egyáltalán nem nyert még meg. Addig legalábbis biztosan nem, míg az akcióknak egyetlen halottja is lesz. Két éve újabb fenyegetés tűnt fel az ISIS képében, és a mai nap is mutatja, hogy a világ hibázik, ha félvállról veszi őket. Külpolitika a blogon először.

Ne legyenek kétségeink afelől, hogy ismét szélsőséges iszlamisták támadtak, és nem, nem vagyok kíváncsi az olyan véleményekre, hogy "a CIA találta ki az egészet", az ilyen kommentelőket megkérem már most, hogy menjenek valamelyik chemtrailes oldalra, mert kábé ennyire vehetők komolyan. Annyit tudunk, hogy a támadók a végletekig ki voltak képezve katonai akciókra: gyorsan, pontosan, könyörtelenül csaptak le, öt perc után már szökésben is voltak. Egy túlélő szerint a franciául egyébként tökéletesen beszélő támadók az Al-kaidát emlegették az allahakbarozások közepette.

Azóta kiderült, hogy francia-algériai kettős állampolgárok az elkövetők. Németországban a múlt ősszel többször is felvonultak Drezdában "Németország iszlamizálódása ellen".

New York, London és Madrid után Párizs a negyedik világváros, ahol 2001 óta ilyen mérvű terrorakció zajlott. A mai akció kapcsán tudjuk azt is, hogy a megtámadott hetilap régóta gúnyolódott a vallási elfogultságon, az egyik most megölt karikaturista az al-Kaida halállistájára is felkerült. A támadók egyre biztosabban az elvileg már lefejezett terrorszervezethez tartoztak, annak is a jemeni szárnyához.

Hibázik a Nyugat, ha nem tesz valamit sürgősen. Unalmas lehet, meg elcsépelt, de a Nyugat egyáltalán nem tesz úgy, mintha meg akarná állítani sem az al-Kaidát, sem az ISIS-t. Franciaország kapcsán ráadásul elmondható, hogy rengeteg fiatal szökött ki harcolni az ISIS soraiba, és a hatóságok tehetetlenek: akkor is, mikor még elkaphatnák (száz fiatalból tízet tudnak feltartóztatni), sem a hazatérő, kiképzett katonák ellen sem.

Tenni kell valamit, mert máris túl késő.

Hofi Géza kérdezte ezt gyakran a kilencvenes években, mint mondta, az ember már ezzel a mondattal ül le megnézni a híradót, vagy így nyitja ki az újságokat. Elcsépelt mondás, hogy "szegény Hofi, de jó, hogy ezt már nem látja!". Ráadásul elképzelésünk sincs arról, tudna-e egyáltalán bármit mondani azokra a dolgokra, amik 2015 elején Magyarországon folynak. Szerintem nem.

Mert nem volt elég a felháborodás, amikor lenyúlták több millió ember magánnyugdíjpénztári megtakarítását, hogy aztán eltőzsdézzék a picsába. Nem szólt senki, amikor a Rákosi óta nem látott szalámitaktikát alkalmazták az újabb kétharmadukért. Nem vonult senki az utcára, amikor már olyan pofátlanul loptak, hogy már nem tudjuk hová menteni a régen befulladt gazdaságot.

Az emberekben 2015 elejére szakadt el a cérna, most unták meg a folyamatos hülyének nézést, azt, hogy a pofátlan hódmezővásárhelyi bunkó a kilencéves fiának vesz villát fent Budán, hogy az alcsúti Führer a kertje végébe épít stadiont, eközben "az országnak harmada éhen gebed". Hogy nincs pelenka néhány kórházban az újszülötteknek, hogy maga az egészségügy is észak-koreai színvonalú, hogy moslékot adnak enni. Hogy a gyerekeknek is moslékot adnak az iskolában.

Hogy egy ostoba tahó mondja meg, vásárolhatunk-e vasárnap. Hogy dolgozhatsz-e vasárnap, azt meg pont leszarják, nem-e kell az a nevetséges fizetés, amit kapsz ezért. Mert van, akinek kell, Zsoltika. Neked nem, mert te havi kétmilliót szakítasz. És ha már otthon kell lenned vasárnap, kaját sem tudsz rendelni, mert ott fent úgy döntöttek, dögölj éhen a családoddal együtt. Vagy menjél szombaton mindenki mással, hogy a maradék türelmed is elszálljon.

Hogy nincs egy ember, aki ezek helyett beállhatna. Hogy az úgynevezett ellenzék élére az a faszparaszt áll, aki a cinkostársaival éppen eleget lopott már, de majd ő beáll a sor elejére, hős vezérként. Elmész ám te is a picsába, az egész bandáddal együtt. Csinálj még ezer gyereket, törődj a családoddal, de tűnj el a szemünk elől. Kaptunk belőled eleget, utálunk téged is, mint a szart.

Hogy az iskolában fos tankönyvekből tanulnak a gyerekek, hogy a nyolcéves hazamenjen, és az anyja elé álljon: "anya, ti nem vagyok összeházasodva apával, a pap bácsi szerint ez helytelen!". Hogy ehelyett heti öt testnevelésórát beraktok, de egy rendes sportpályát vagy tornatermet basztok odarakni. Hogy van pofátok éppen nektek erkölcsről és hitről prédikálni, hát az embernek a pofája leszakad.

Orbán két hete nem ad életjelet, a Miniszterelnökség mélyen kussol. Lázár átvenni látszik a helyét, mindenről ő dönt. Isten ne adja, hogy egy még nagyobb faszt kapjunk a nyakunkba.

Egy dolgot nem akartok ti észrevenni: hogy elindult valami, akkor is, ha dilettáns balfaszok szervezik a tüntetéseket. Idő kérése, hogy egy igazán tökös valaki álljon a helyükbe. De azt már ne várjátok meg, hogy a saját híveitek is megunják, mert akkor lesztek igazán nagy szarban. A türelmünk legvégén járunk.

Amikor több tízezren vonultak utcára, mert a kormány megpendítette a netadó lehetőségét, úgy tűnt, a kormány végre tanul abból, hogy az emberekkel nem szabad szórakozni. Nyiladozott a bicska már a magánnyugdíjpénztári vagyon elrulettezésekor is, de az internetadó volt az a szegmens, ami végképp betette a kaput az eddig is morgó tízezreknél. De azt csak komoly politikai elemzők hitték, a nép egyáltalán nem, hogy a tolvajbanda végre magába száll, és több baromságot eszében nem lesz elkövetni, akármennyivel is vagyunk a választás előtt - sokkal. Máris itt az eddig ingyenes utak fizetőssé tétele, a Fidesz évek óta nem látott belharcoktól szenved, a külpolitikánk tökéletesen megbukott - és a kormány úgy tesz, mintha mindez még mindig egy megfoghatatlan erő, de inkább Gyurcsány Ferenc hibája lenne. Nagy lófaszt: erről egyedül ti tehettek, Viktor.

Nemcsak maga a nép van soha nem látott morális válságban, nem véletlenül emelkedik az ellenzéki tv-k (vegyük most ide csak az ATV-t és a frissen ellenzékivé vált RTL-t) nézettsége. A töke tele van az ország népének, hogy hülyének nézik, lekicsinylően beszélnek vele, leprolizzák, lenézik, átverik, lecseszik, szóval: hogy saját kormánya sem veszi emberszámba. Hogy meghugyoztatná a 12-18 éves gyerekét, akit békében, szeretetben nevelt becsületességre, és sosem gondolta, hogy ilyen agresszív faszok elől kell elrejtenie, másik országba kivinnie. 

Értem én, hogy nektek nem fog fájni az útdíj, mert szolgálati kocsival hordják az elkényelmesedett picsátokat, és higgyétek el, az autósoknak sem az összeg nagysága a baja. Az a bajunk, hogy miután egy inkompetens faszt ültettetek a jegybankelnöki székbe, egy másikból pedig az ő helyére csináltatok gazdasági minisztert, a totálisan becsődölt gazdaságpolitikátok minden elbaszott percét a mi zsebünkből akarjátok kihúzni. Ott fingattok meg, ahol tudtok, miközben lófasznyi béremelést sem adtatok, a gyógyítók külföldre menekülnek. És ez még tényleg egy dolog lenne, de közben olyan pofátlanul loptok, hogy az ember nem is érti, hogy van pofátok sírni, ha a korrupciót nem tűrő gazdasági szuperhatalom kitilt közületek néhány különösen prominens tolvajt.

Vizes-vb? Stadionok mindenhová? Olimpia-rendezés? Hát menjetek már a picsába, miből? Igen, London is az Olimpia segítségével ágált ki a válságból, csakhogy ott nem loptak el minden elképzelhető közpénzt! 

Miért rázzátok a pofonfát? Megbuktatok, az világos, de lesz ez sokkal csúnyább is, ha ezt folytatjátok. Ne akarjátok megtudni, milyen egy illiberális kormánydöntés. Utoljára azok a srácok csinálták, akiknek ti huszonöt éve pózoltatok az újratemetésén - és akiknek az emlékét is szembeköptétek azóta százszor.

Orbán Viktor minden évben elmegy az erdélyi Tusványosfürdőre, ahol mindig tart is egy előadást. Amit azonban ma mondott a szokásos előadásnál, az eddigieknél is szörnyűségesebb akarnok-hatalmat vetít előre. A liberális demokráciának Magyarországon egy ideje vége, de csak ma jutottunk el oda, hogy a miniszterelnök ezt ki is merje mondani.

Orbán Viktor szerint a liberális demokráciában az erősebb ember akarata érvényesül (?), a gyengét eltapossák. Ehelyett most Magyarországon munka alapú állam épül-szépül, az emberek felhatalmazásával.

Amikor viszont Orbán egyenesen a jogalkotóknak köszönte meg a friss választási győzelmet, a demokráciát féltő emberben azért egy picit meghal valami. Nem a szavazóinak, akik hajszál híján, de összehozták a kétharmadot, hanem a választási törvényt összegründoló jogalkotóknak. Orbán őszinteségi rohamot kapott, mondják sokan, ám erről inkább az jut eszembe, hogy már nyugodtan kimondhatja, amit gondol. Kimondhatja, hogy Magyarországon most munka alapú állam épül, és ezt olyan példával hozza, hogy a világ is az ilyen államokra figyel (Szingapúr, Oroszország, Kína, stb.), még akkor is, hogy ezek az államok nem feltétlenül demokratikusak.

Orbán Viktor 2014. július 26-án tehát bejelentette, hogy a liberalizmus egyszerűen megbukott, és Magyarországot nem kívánja tovább ilyen irányba vezetni. Meggyőződése az is, hogy remek dolog lesz, mikor a bankok százmilliárdokat adnak vissza az embereknek.

Összehasonlításul megemlíteném, hogy nyolc évvel ezelőtt egy akkori miniszterelnök őszinte szavai nyomán hetekig tartó zavargások törtek ki Budapesten. Az a beszéd nem nyilvánosan hangzott el, nem jelentették be, hogy Magyarország letér a demokrácia útjáról, mert az megbukott. Hol vannak a tömegek most a Parlament, a tévé vagy a rádió elöl? Hol vannak a zászlók, egy alkalmatlan miniszterelnök azonnali lemondását követelő rigmusok és beszédek?

Velünk mindent meg lehet tenni. De talán még így sem érdemeljük azt, hogy a demokráciát egész egyszerűen átezessék valami másba.

Schiffer András négy évvel ezelőtti felbukkanása óta a magyar politikai élet egyik legellentmondásosabb alakja. Vastagon benne van abban, hogy az LMP egy szimpatikus - már akinek - kis ellenzéki zöldpártból egy utálatos, nagyképű akarnok-erő lett, akik a saját önfejűségük miatt holnap talán örökre eltűnhetnek a mocsárban. Hogy jutott ide az LMP, és mi a dolga Schiffernek bukás esetén?

2010 áprilisának elején az utolsó pillanatig kétséges volt, bejut-e az LMP a parlamentbe, mert a mainál sokkal kevésbé voltak megbízhatók a közvélemény-kutatások - emlékezhetünk, a Fidesz kétharmada sem volt egészen biztos két héttel később. Az LMP viszont retorikájával, őszinte politikusaival és remek, nem az arcunkba mászó hirdetéseivel egy erős öt százalékkal becsúszott az új Országgyűlésbe, hogy remélhetőleg odamondják ennek a már megválasztásukkor nagypofájú bagázsnak, mennyire hülyék és önfejűek. Az pedig még az elvakult fideszeseknek is rendkívül szimpatikus volt, hogy a hőzöngő MSZP-seket is úgy oltották le néha, hogy öröm volt hallgatni, elvégre aki nyilvánvalóan segédkezett az ország nyolc év alatti tönkretételében, az lesz szíves kussolni.

Két évvel ezelőtt kezdett nyilvánvaló lenni, hogy az urambátyám mutyikormányt a lehető legsürgősebben meg kell buktatni, de mivel a baloldali ellenzék tutyimutyiskodása még ekkor is fájdalmasan érintett minden választópolgárt, akitől a narancsos banda elvette a megélhetését, felötlött az egyesülés gondolata, amit nagy nehezen sikerült is összehozni. Ekkoriban megalakult a Párbeszéd Magyarországért, ez azonban az LMP-ben pártszakadáshoz vezetett, mert a PM-et Jávor Benedek hívta életre. Mandátumukat megtartották, Schiffer pedig egyértelművé tette: az LMP megmarad, és semmi szín alatt nem hajlandóak Gyurcsány Ferencékkel vagy az MSZP-vel egy platformban szerepelni - pedig ekkor még Gyurcsány is kivert kutyának számított a baloldali összefogásban, Bajnai viszont az Együtt-tel visszatért a politikába, és gyakorlatilag napok alatt összeolvadtak a PM-mel.

Schiffer mellett maradtak az LMP-ben Széll Bernadett és Vágó Gábor, a nem túl nagy pártban ők számítottak húzóembereknek Schiffer mellett. Vágó Gáborral azonban olyan aljas módon tolt ki a pártelnök, hogy ilyen belharcot utoljára Deutsch Tamásnál láttunk a kétezres évek elején: bejelentette, hogy Vágó hiába mondjuk Kálmán Olga egyik kedvence, nem indítja a II. kerületben idén tavasszal. Ezzel óriási szavazóbázist veszített, Vágó ugyanis azzal, hogy segítette például az ex-NAV-os Horváth Andrást a százmilliárdos adócsalások nyilvánosságra hozásában, a pártban Schiffer egyik potenciális ellenfelévé vált a pártelnöki szék kérdésében. Többen ezzel biztosítottnak látták azt is, hogy a Schiffernél politikailag és emberileg is jóval kompetensebb Vágó indulhat harcba a miniszterelnöki székért. Hogy Schiffer ezért számolt-e le így Vágóval, talán soha nem fog kiderülni.

Holnap este sok minden eldől az LMP háza táján is. A metódus tulajdonképpen nagyon egyszerű: ha a szép reményekkel elindult LMP kiesik a parlamentből, abba Schiffer Andrásnak bele kell buknia, ahogy belebukott Dávid Ibolya az MDF kudarcába négy évvel ezelőtt. Ha az LMP komolyan akar még jelen lenni, nem elég a paksi szerződés ellen jogosan ágálni: tiszta párt nélkül nem lehetnek még a pici magyar Országgyűlésben sem jelen. Őszintén reméljük, hogy az egyetlen valóban az emberekhez szóló párt nem ér ilyen dicstelen módon véget.

Intő jel lehet Orbán Viktornak és a Fidesznek a tegnap Szlovákiában lezajlott elnökválasztás második fordulója, ahol Robert Fico olyan verést kapott, hogy a Pravda is ujjongva tapsol. Kiska ugyanis elővette a régi politikai tankönyvet, amiben még világosan ott volt: ne reagálj negatív kampányra. Fico ezt magának rontotta el, de mi köze is van ehhez Orbánnak?

A révkormáromi és dunaszerdahelyi járásokban a most leszavazott elnök 10 százalékot sem kapott, köszönhetően a felvidéki magyaroknak, akik egy emberként szavaztak a megválasztott Andrej Kiskára (aki amúgy függetlenként indult: nahát, lehet ezt így is még Európában!). Fico többek között azzal vádolta Andrej Kiskát, hogy mivel a szcientológiai egyház tagja, Szlovákia számára nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Egy a bibi: erre semmilyen kézzelfogható bizonyítéka nem volt, ennél nagyobb politikai baklövést nehezen lehet ma elképzelni.

Mert amíg itthon lehet azzal vádolni mondjuk Simon Gábort, hogy hamis okmányokkal tárolt 240 milliót egy osztrák bankban, ha van rá bizonyíték, a rezsim kegyetlenül ki is aknázta ezt a lehetőséget, működő demokráciákban ez még mindig elképzelhetetlen. Arról nem is beszélve, hogy bár Szlovákia gazdasága sokkal erősebb a miénknél még az euróval is, a szlovákok most egy sikeres üzletembert választottak elnökükké, de ez messze nem olyan, mint itthon Gyurcsány vagy Bajnai indokolatlan miniszterelnöki szerepeltetése volt.

Orbán Viktor a tegnapi Békemeneten elmondott szokásos blőd-áradatot okos mondatokkal zárta: mindenki menjen szavazni, kérnek még négy évet. Nem szabad szerinte elfelejteni, mi volt 2002-ben: a biztosnak tűnő vezetés két hét alatt foszlott semmivé. Ez most Robert Ficoval sokkal csúfosabban esett meg, a szavazatarány százalékban kifejezve 19%-os hátrányt hozott a végén. Erre még a legjobb politikai elemzők sem számítottak.

Orbán tehát okosan mobilizálta híveit, és a tegnap esti szomszéd elnökválasztás még inkább őt igazolja. Hiába írták át a választási törvényt, hiába ment a cirkusz az Alkotmánybírósággal és a szavazati előjelentkezéssel, a demokrácia csodás példája megmutatta, hogy minden hülye leváltható. Egy hét múlva nyomás szavazni!

Érdekes interjút adott Kósa Lajos Fidesz-alelnök, leköszönő debreceni polgármester a Népszabadságnak. Kiderül belőle például, hogy a Gyurcsány-Bajnai-kormány - Kósa szerint legalábbis egyértelműen - tudatosan kötötte meg a Fidesz-kormány kezét az utolsó pillanatban felvett 20 milliárd dolláros IMF-hitelcsomaggal. Olyan apróságok, hogy világgazdasági válság volt eközben, és ma Görögország szintjén tanyáznánk - gondolható, legalább olyan remek szélsőjobboldallal, mint ott délen van - elkerülik a figyelmét. Lássuk az interjú legjobb részeit:

"– A könyvből kiderül, hogy Matolcsy György állítólag bennfentes információkat adott ki az IMF visszahívásáról a Goldman Sachsnak. Ön viszont kimaradt a kötetből.

– Nyilván sok száz más emberrel egyetemben.

– De ön volt az, aki 2010. június 3-án majdnem bedöntötte a forintot.

– Debrecenben volt egy konferencia, az akkor elmondottakon mindenki meghökkent, de amit mondtam, mint ma már tudjuk, szóról szóra igaz volt."

Emlékszünk, Lajosom, hát persze, hogy emlékszünk. Nagyon nehéz is lenne elfelejteni, hogy tényleg majdnem bedöntötted a forintot, mivel gazdasági ismereteid addig terjednek, hogy elolvasod a lapok rovatait. Gondolom, csak a nagybetűset.

– Ez már jóval később volt...

– Ráadásul az utolsó pillanatban vettek fel az IMF-től egy 20 milliárd dolláros hitelt, amit nekünk gyakorlatilag két év alatt kellett visszafizetni. A Gyurcsány-Bajnai kormány ezt teljesen tudatosan csinálta, azért, hogy megkössék az új Orbán-kormány kezét.

– A 20 milliárd dolláros IMF és EU-hitel nélkül nem lehetett volna elkerülni az államcsődöt.

– Mert olyan helyzetbe kormányozták az országot a szocialisták, hogy a görögökkel voltunk egy szinten.

Felvették, mi kifizettük (majd elzavartuk az IMF-et, persze csakis saját erőből), de hát azok nem is mi voltunk, brühühühü. Haladjunk, ezt már hallottuk néhányszor.

– Úgy érti, hogy azonnal megbuktak volna a megszorítások miatt?

– Nem önmagában mi bukunk meg, hanem az ország. Görögország, Portugália, Spanyolország, a mediterrán térség országai – akik a szokványos utat követték – semmivel sincsenek előrébb, mint mi. Sőt, rosszabb helyzetben vannak.

Az ország nem ti vagytok, Lajos. Az ország az az, amit a ti haverotok épít, a ti haverotok lát el élelmiszerrel (és terrorizálja saját dolgozóit, mint minden rendes multi - hja, européer élelmiszeripar és vállalatstratégia!) és a ti haverotok ad neki cigit, mert mást nem engedtek érvényesülni. Aztán csodálkoztok, hogy lassan nem marad, akit átverjetek, mert Londonból növelgeti az itthoni GDP-t...

– Tíz év alatt egymillió munkahely, háború az államadósság ellen. Ehhez képest négy év alatt 255 ezer munkahely létesült (közmunkásokkal együtt), s februárban rekordszintre szökött fel az államadósság, 82,2 százalékosra, 22934 milliárddal. A Gyurcsány-kormány idején, 2009-ben 79,8 százalékos volt, és 21783 milliárd.

– Egyrészt az államadósság rendkívül érzékeny az árfolyamváltozásra. Emiatt akkor is módosul az ország adósságpozíciója, ha különben nem történik semmi.

Az a szemét államadósság csak nem akar csökkenni, a rohadék hétszentségit neki! De persze erről sem mi tehetünk, hanem Lendvai Ildikó, aki orvul megemelte a gázárakat. Meg Bajnai, aki ért hozzá. Meg Gyurcsány. Ja, főleg Gyurcsány. Igen.

– Meg abban is például, hogy stadionok helyett kórházakat szeretnének, a sok száz milliárdos kivonást...

– Annyi a programjuk, hogy inkább legyen jobb az egészségügy, mintsem rosszabb? Gratulálok. Ne bolondozzanak már! Stadion helyett kórházak? A Lipótot ők zárták be [...]

Ennyire fáj? Ott kedvesen bántak veled, Lajos? De a lezárás is megér minden aranyat (hiába, költő a Lajos - szíve Kölcsey, agya Tompa):

– Tizenhat éve Debrecen polgármestere, népszerű, mégis a parlamenti képviselőséget választotta. Miért? Azt hallani, a választások után a Fidesz parlamenti frakcióvezetője lesz.

– Nem változik az alapfeladatom, ahogy eddig is, ezután is a debreceniekért, a városért fogok dolgozni, ha megbíznak bennem. A választás előtt bármilyen személyzeti spekuláció felesleges, az emberek bizalmát kell elnyerni, nem posztokat és bársonyszékeket.

Ahogy Moldova használja gyakran a szófordulatot, nem is lehetne aktuálisabb: a ti becsületetek a Don-kanyarban veszett el még, abból kikapaszkodni nem kell félnetek jó lesz.

Ja, és Kósa Lajos talán frakcióvezető lesz. Csodás ciklusnak nézünk elébe.

Tegnap este már megvoltak a körvonalak, ma kora délutánra pedig a teljes, igazi értelemben vett, patyolattiszta baloldali összefogás létrejött, amit be is jelentettek a sajtónak okosan, jól. A listavezető - és valószínűleg így a miniszterelnök-jelölt egyszemélyben - Mesterházy Attila, az MSZP elnöke lesz, Bajnai Gordon hajlandó volt félreállni. A baj csak az, hogy ettől még semmi nem változott. 

Annak ellenére sem, hogy hónapokig tartó huzavona, csikicsuki után bevették ugyan a DK-t is a buliba, de a szavazóképes állampolgárok nagy része így is a Fideszre fog szavazni, nyilván érthetetlen okból. Az ezzel a baj, hogy a kormánypártnak rendelkezésére állt majdnem kilencszázmillió forint közpénz, hogy a 'Magyarország jobban teljesít' kampószöveget elég hangosan és elég gyakran hallja az Édes Élettel hülyített állampolgár. És lehet itt trafikokat helyi haveroknak elosztogatni, lehet gátlástalanul közpénzt lopni és népet nyúzni, ha a polgár gázszámláján csak 8-as betűmérettel van rajta, hogy bizony, barétom, a te rezsid kisebb és egyre csökkenni fog, akkor a mindennapok gondjában felszínen maradni igyekvő polgár a Fideszre fog szavazni akkor is, ha a kormány reálbér-emelést vagy élhetőbb körülményeket nem eszközöl. 

Van egy másik hatalmas gond is a végre megszületett összefogással, az viszont akkora, hogy ha ez a rablóbanda nem lenne, akkor sem kerülhetne kormányra soha a baloldali ellenzék: nevezetesen, hogy Mesterházy Attila tökéletesen alkalmatlan nemhogy miniszterelnöknek, hanem bármilyen politikai platform élére állni. Idegesítő hanghordozása, a problémák és a népnyelvben "felkérdezésnek" nevezett kvázi-felelősségre vonások elől nyüszítve elmenekülés és az úgynevezett politikai karizma teljes hiánya inkább valamilyen cégvezetővé emelhetnék normálisabb politikai viszonyok között. Mindent elmond a magyar baloldalról, hogy az újjáépítést egy ilyen vállalhatatlan figurára bízták - és még csodálkoznak a pártszakadáson?

Az csak minimálisan segít az egészen, hogy Gyurcsány pártját is bevették a buliba. A hónapokig tartó hiszti, fenyegetőzés és már-már politikai deathmatchbe torkolló burleszkparádé ugyan legalább néha szórakoztató volt, de amikor tavaly októberben Mesterházyt gyakorlatilag leüvöltötték az összefogást követelő szavazók, na akkor dőlt hátra nyugodtan a teljes Fidesz-vezérkar. nem is kampányolnak teljes gőzzel, hiszen minek? Az meg, hogy a DK-sok inkább Toroczkaira szavaztak, méltó lezárása volt az egésznek. Készüljünk az újabb négy évre.

Az, hogy Horthy Miklósnak szobra lehet Budapest belvárosában, engem már meg sem lepett. Van elég az országban, talán azt gondolják, majd így hozzászokunk.

Az sem nagyon, hogy a Fidesz egyáltalán nem a zsidózástól vagy a szobor gondolatától határolódott el - sőt, el sem határolódtak - hanem saját politikai céljaira használta fel azt az egyetlen közleményt is, amit ki bírtak adni. Azon már sokkal inkább meglepődtem,  hogy magukat elvileg művelt embereknek, hazafi politikusoknak tartó közszereplők azt bírták mondani, hogy Horthy ideje alatt nem is volt antiszemitizmus, és aki ilyet állít, az nem is ismeri a történelmet. Haláltáborba csak a Szálasi-rezsim hatalomátvétele után deportálták a vidéki zsidóságot, ugyan már.

Ha a Jobbik politikusai esetleg megtalálnák ezt a bejegyzést, álljon itt egy aprócska történelmi emlékeztető, ha már saját maguktól nem képesek utánanézni egy bármilyen nagyobb nyilvánosság előtt tartott beszédet megelőzvén.

"A Sztójay-kabinet új belügyi vezetésével (Jaross Andor belügyminiszter, Baky László és Endre László államtitkárok) elkezdődött a „zsidókérdés végső megoldása Magyarországon”, amely a németek számára is meglepő hatékonysággal haladt előre: április közepe és május vége között az ország szinte teljes zsidó lakosságát gettókba és gyűjtőtáborokba zárták. Ezt követően május 15. és július 9. között pedig a holokauszt legnagyobb deportálási akciójának keretében mintegy 430 ezer embert deportáltak – 10-15 ezer kivételével – Auschwitz-Birkenauba. Az a gyorsaság, mellyel a magyar hatóságok kitaszították a zsidókat a társadalomból, kifosztották, gettósították, majd deportálták őket, még a holokauszt történetében is páratlan volt. Az első tömeges zsidó deportálások 1944. május 15-én kezdődtek el. Május 15-e és július 8-a között 435 ezer személyt szállítottak ki az országból.

[Randolph L. Braham: A magyar Holocaust. Gondolat Kiadó, Budapest 1989.]"

Akkor most megkérdezem: milyen alapon állította bármelyik szónok, hogy csak a Szálasi-féle hatalomátvétel után indult meg bármilyen deportálás? Szándékosan nem említettem a numerus clausust vagy az utánuk következő zsidótörvényeket, feltételezem, hogy ezeket ismerik ők is. Bár ezek után talán ez hiú ábránd.

Abba már bele se menjünk, hogy egy idős néni mindenhol zsidót látván egyik elvbarátját vágta gyomron, mert "zsidó provokátornak" hitte a 444.hu szerint - ez már annyira a jellemző burleszkparádé csimborasszója, amit senki nem gondolt, mikor nyilvánosságra került az avatás időpontja. Holnap minden lap foglalkozik majd az avatással. Talán lesznek olyanok is, akik feltesznek néhány társadalompolitikai kérdést is, remélem így lesz.

Engedelemmel kezdeném: Milyen ország az, ahol a Harmadik Birodalommal kollaboráló kormányzónak akármilyen emlékműve lehet? Milyen Fidesz-vezető polgármester az, aki ezt a saját kerületében hagyja, 500 méterre a Parlamenttől?

Persze, mert mazochista vagyok. Iskolai feladatomul választottam, hogy egy rövid anyagot telefonnal leforgatok, majd remélhetőleg olyan jegyet kapok rá a tanár úrtól, hogy legalább ezen tárgy miatt ne kelljen aggódnom. A végeredmény katasztrofális, de most csináltam ilyet először, ahogy a Sony Vegasszal is most szarakodtam első ízben. Az eredményt láthatjátok, nem ragozom tovább. Ennek ellenére a napnak így is vannak bőséggel tanulságai.

Fél kettő környékén értem ki a Bem térre. Már ekkor világos volt, hogy nem három embert érdekel a dolog - ha hihetünk Bencsik András facebook-posztjának, még provokátorok is megtisztelték jelenlétükkel a menetet - sehol nem olvastam később ilyesmiről, egyetlen hangos elégedetlenkedőt láttam csak a Vígszínháznál.

Kettő után egy kicsivel indult el a hömpölygő tömeg. Előtte Széles Gábor, Bayer Zsolt, Bencsik András és Fricz Tamás tartottak rövid beszédet, mind leszögezve, hogy semmi esetre se nyúljanak a provokátorokhoz, Inkább fénykép, és majd jól beazonosítják őket. Oké, mindenki értette, mehetünk.

Bayer külön kiemelte, hogy évről évre többen jönnek a Békemenetre, mert ők békések, és méltóságteljes politikát szeretnének - valamint, ahogy később Orbán is elmondta, "2014-ben befejezni végre a rendszerváltást". Sajnos nem kerültem közel Bayerhez, hogy megkérdezzem tőle, vajon életében minden publicisztikájával hozzájárult-e a jámborabb közélet megteremtéséhez. Még a menet előtt relatíve jól odafértünk a sajtó munkatársaival a főszervezők közelébe, így rettenetesen szar ugyan, de kép is van a modern kori Petőfiről (amit természetesen csak a Bocskai-ruha indokol):

Nagyjából a menet indulásától a már említett nagykörúti incidensig semmi érdemleges nem történt. Néha Szélesék hangulatjavító intézkedésként beleordították a mikrofonba, hogy milyen sokan vagyunk, és még a fejünk felett szálló helikopter is minket mér - remélem, tényleg, különben megint tele lesz a net összeesküvés-elméletekkel. Az Oktogon után egyre többen is többen pihentek le az Andrássy úti padokra - rengeteg volt az idős, meleg is volt, világos. Megjegyzendő még, hogy az egész idő alatt legfeljebb annyi összezörrenést lehetett hallani, hogy ne álljunk egymás lábára. Az ezerszer kért méltóságteljes vonulás azonban tényleg megvolt - fene gondolta, hogy csak a politikusaik idióták, a szavazópolgárok tényleg jámborak. Pedig de sok agresszív rezsicsökkentős aktivistáról lehetett olvasni!

A Hősök terénél a szónok külön köszöntötte a menet akkor odaért elejét, egy Cseh Tamás-dal (Corvin köziek) és egy Vörösmarty-vers után következhetett Orbán Viktor. Addig egész jól éreztem magam (csak hatan küldtek el meleg éghajlatra, mikor nyilatkozatot kértem), de ami ezután jött, na attól leraktam a hajam.

Mindannyian olvashattátok, miket mondott, minden hírportál kiemelte a lényeges momentumokat és mondatokat (Továris - Tavares, ha-ha), de annyit még hozzáteszek: talán nem biztos, hogy bölcs dolog percekig egy levegővel kommunistázni, majd nem sokkal később József Attilára hivatkozni, ha végre valami okosat is mondunk.

Az nagyjából tiszta volt, hogy egy kedvelt párt rendezvényére azért megy az ember, hogy megtapsolja miniszterelnökét vagy csak kedvelt politikusát - a leghangosabbak a 444.hu szerint a jobbikosok voltak, a leghalkabbak a Békemenetesek - de hogy kezünket folyton tapsra váratva felemelve tartsuk, mintha magunktól nem tudnánk tapsolni, ami azért enyhe birkaszellemet vetít elő. Persze ez lehet csak tisztelet, az sem túl egészséges, mikor belefojtjuk a szót pártunk elnökébe - hogy Mesterházy már tényleg levágott egy picsahisztit ezek után, az meg csak őt minősíti. De ez mellékszál...

De még egyszer mondom, sokkal rosszabbra számítottam. Még azt a hangoskodót sem verték meg vagy minimum lökdösték, kinevették és haladtak tovább. Pozitív csalódás volt ez a délután, mondjuk ki kereken. 

Orbántól meg - hát, nem vártam mást.