Persze, mert mazochista vagyok. Iskolai feladatomul választottam, hogy egy rövid anyagot telefonnal leforgatok, majd remélhetőleg olyan jegyet kapok rá a tanár úrtól, hogy legalább ezen tárgy miatt ne kelljen aggódnom. A végeredmény katasztrofális, de most csináltam ilyet először, ahogy a Sony Vegasszal is most szarakodtam első ízben. Az eredményt láthatjátok, nem ragozom tovább. Ennek ellenére a napnak így is vannak bőséggel tanulságai.

Fél kettő környékén értem ki a Bem térre. Már ekkor világos volt, hogy nem három embert érdekel a dolog - ha hihetünk Bencsik András facebook-posztjának, még provokátorok is megtisztelték jelenlétükkel a menetet - sehol nem olvastam később ilyesmiről, egyetlen hangos elégedetlenkedőt láttam csak a Vígszínháznál.

Kettő után egy kicsivel indult el a hömpölygő tömeg. Előtte Széles Gábor, Bayer Zsolt, Bencsik András és Fricz Tamás tartottak rövid beszédet, mind leszögezve, hogy semmi esetre se nyúljanak a provokátorokhoz, Inkább fénykép, és majd jól beazonosítják őket. Oké, mindenki értette, mehetünk.

Bayer külön kiemelte, hogy évről évre többen jönnek a Békemenetre, mert ők békések, és méltóságteljes politikát szeretnének - valamint, ahogy később Orbán is elmondta, "2014-ben befejezni végre a rendszerváltást". Sajnos nem kerültem közel Bayerhez, hogy megkérdezzem tőle, vajon életében minden publicisztikájával hozzájárult-e a jámborabb közélet megteremtéséhez. Még a menet előtt relatíve jól odafértünk a sajtó munkatársaival a főszervezők közelébe, így rettenetesen szar ugyan, de kép is van a modern kori Petőfiről (amit természetesen csak a Bocskai-ruha indokol):

Nagyjából a menet indulásától a már említett nagykörúti incidensig semmi érdemleges nem történt. Néha Szélesék hangulatjavító intézkedésként beleordították a mikrofonba, hogy milyen sokan vagyunk, és még a fejünk felett szálló helikopter is minket mér - remélem, tényleg, különben megint tele lesz a net összeesküvés-elméletekkel. Az Oktogon után egyre többen is többen pihentek le az Andrássy úti padokra - rengeteg volt az idős, meleg is volt, világos. Megjegyzendő még, hogy az egész idő alatt legfeljebb annyi összezörrenést lehetett hallani, hogy ne álljunk egymás lábára. Az ezerszer kért méltóságteljes vonulás azonban tényleg megvolt - fene gondolta, hogy csak a politikusaik idióták, a szavazópolgárok tényleg jámborak. Pedig de sok agresszív rezsicsökkentős aktivistáról lehetett olvasni!

A Hősök terénél a szónok külön köszöntötte a menet akkor odaért elejét, egy Cseh Tamás-dal (Corvin köziek) és egy Vörösmarty-vers után következhetett Orbán Viktor. Addig egész jól éreztem magam (csak hatan küldtek el meleg éghajlatra, mikor nyilatkozatot kértem), de ami ezután jött, na attól leraktam a hajam.

Mindannyian olvashattátok, miket mondott, minden hírportál kiemelte a lényeges momentumokat és mondatokat (Továris - Tavares, ha-ha), de annyit még hozzáteszek: talán nem biztos, hogy bölcs dolog percekig egy levegővel kommunistázni, majd nem sokkal később József Attilára hivatkozni, ha végre valami okosat is mondunk.

Az nagyjából tiszta volt, hogy egy kedvelt párt rendezvényére azért megy az ember, hogy megtapsolja miniszterelnökét vagy csak kedvelt politikusát - a leghangosabbak a 444.hu szerint a jobbikosok voltak, a leghalkabbak a Békemenetesek - de hogy kezünket folyton tapsra váratva felemelve tartsuk, mintha magunktól nem tudnánk tapsolni, ami azért enyhe birkaszellemet vetít elő. Persze ez lehet csak tisztelet, az sem túl egészséges, mikor belefojtjuk a szót pártunk elnökébe - hogy Mesterházy már tényleg levágott egy picsahisztit ezek után, az meg csak őt minősíti. De ez mellékszál...

De még egyszer mondom, sokkal rosszabbra számítottam. Még azt a hangoskodót sem verték meg vagy minimum lökdösték, kinevették és haladtak tovább. Pozitív csalódás volt ez a délután, mondjuk ki kereken. 

Orbántól meg - hát, nem vártam mást.