Rogán Tóni, az ötödik kerület drága, egyetlen, és nagyon úgy tűnik, hogy jó ideig felülmúlhatatlan polgármestere magyarázhatja a bizonyítványt már sokadszor. Nyilván, aki beugat, annak majd jól szarrá büntetik a kocsiját a rengeteg, Belvárosban fellelhető olcsó parkolóhely valamelyikében. Ilyen ez.

Az történt ugyanis, hogy az ötödik kerületben Tónink szomszédja (és nyilván testi-lelki jóbarátja, de távol álljon tőlem hogy, stb., blablabla) nyert el egy rakatra való Nemzeti Dohánybolt-üzemeltetési engedélyt, s persze a holdudvar sem maradhatott ki az osztásból. A dolog rohadtul be lehet járatva, mert tavaly ugyanez a szomszédkoma már behúzott Tóni hivatalától egy 120 misit érő kommunikációs megbízást. Hiába, tudtuk mi, hogy lehet itt vállalkozni!

Na most nagyon óvatosan tenném fel a kérdést, korrupció az ugye fel sem merült? Nyilván nem, ehhez a pofátlan urambátyámoskodáshoz még korrupció sem kell, "szólunk a Tóninak, bázzegh, a faszomnak köll ezt bonyolítani". És nem kurvára igaza van? Bede Márton legyen a talpán, aki ebből villáminterjút farag, a lehetőségek ugyanis annyira kimeríthetetlenek, hogy némely banánköztársaságnak a korrupciót már gyakorlatilag az anyatejjel magukba szívó államférfiak is sírva könyörögnének a megoldókulcsért.

Tanulság van, mint mindig: vállalkozz, adózd le a háromnegyedét, de azért figyejjé' má', bazmeg, milyen segget nyalsz! Az a legkevésbé mindegy. Gyönyörű üzenet megint, hálásan köszönjük a vállalkozók nevében is. Ja, és a fiataloknak nem azért csak a négy százaléka akar vállalkozni, mert undorodik ettől, hanem mert azt hiszi, jobban fog keresni alkalmazottként. Ijesztő, ha igazuk van. De hát ezek nyilván a léhűtő egyetemfoglalók voltak, azok meg akkor vállalkoznak, amikor ti úgy akarjátok, nem igaz? De. Problem solved.