Orbán Viktor Londonban találkozott David Cameron brit miniszterelnökkel, és ha már ott volt, szidta kicsit az EU-t, mert azok csúnyák és csak bántják a kormányt. Pedig a rezsicsökkentés, meg a zemberek elégedettsége, ugye. Szó se róla, hogy Cameronnál alkalmasabb rinyapartnert nehezen találhatott volna ez a félanglomán magyar PM, a britek már hosszú évek óta úgy utálják az Uniót, mint a szart. A németországi helyzetet leszámítva - mert azzal azért nem lehet versenyezni - a britek faszán kezükben is tartják az EU belgazdaságát. Ez utóbbi úgy működik, hogy az EU beszól valamit Cameronéknak, azok tagadnak, vádaskodnak, mutogatnak. Az EU rámutat, hogy miben nincs igazuk, és lesznek szívesek követni az irányelveket, ha már benne vannak egy tagokat tömörítő szervezetben. Ekkor jön a britek aduásza: akkor kilépünk, és támaszkodjatok Kelet-Európára. Ekkor az EU általában bekussol.
Szóval mondhatjuk, tanítómesteréhez érkezett nyalni eszmét és tapasztalatot cserélni Viktorunk, a kicsit keménykezű, de a feladatát annyira rosszul mégsem végző David Cameronhoz (persze, Gordon Brown-nál nagyobb istenbarmát a brit politika még jó darabig nem fog tudni kitermelni - így könnyű elvárásoknak megfelelni).
Tette ezt annak ellenére, hogy a The Economist hosszú jegyzetben figyelmeztette: ne gondolja magát Cameron mögött a második legnagyobb európai politikusnak, mert lássuk be: ég és föld van Cameron konzervatív és Orbán mutyikormányzása között.
Orbán előadást tartott The Role of Europe's trading values címmel, kinti lapok szerint a közepesnél nagyobb sikerrel. Bajnai Gordon szerint Orbán fél a kinti magyaroktól, nem lehet ugyanis véletlen, hogy nem került sor a kinti diaszpóra néhány képviselőjével.
Ja, hogy ennek a posztnak mi a tanulsága? Az, hogy a The Economistnak kurvára igaza van.